A MADÁRJÓS

A madárjós némán ült a

dombján.

Sasokra nem figyelt.

Tetteid rendelésre tette,

és belefáradt.

Lelkében megannyi terhet cipelt,

emberek bugyuta gondját.

A harmat felszáradt,

hajnal kopogtatott.

Sávos tógája a porba ért.

Finom homok.

Se Cézár, se koldus vágya

nem érdekelte,

fölötte hollók, gémek

repültek ébredő keletről

sötét nyugatra.

A messzeségben a Város

hét dombja látszott,

ködökben, mint a Sors.

Az isteneim is haldokolnak,

s röpködnek szárnyasok össze vissza,

Nehéz ez így, gondolta.

Az új, az egy-szem Isten, meg

tör már háromszáz éve

előre.

Mélázott kicsit, magot szórt

kóricáló tyúkjainak.

Sosem hallott név

dallamát hallotta aznapi jóslatnak,

monoton visszatérőn.

Odoaker.....

Balog Gábor

-csataloo-

2021.09.16.