A NAGYNAK

Láttalak, ott a Keletinél,

a kilences vágánynál a peronon.

Csak én vártalak téged, háromhetest

és anyádat.

Mély megilletődés, szorongás,

Büszkeség és öröm volt anyád szemében,

neked – családi vonásunk lehet –

parányi kezed ökölbe szorítva,

s nem családi vonás,

az orrodon egy pattanás.

Szép voltál.

Anyád is felengedett

a taxiban haza.

Szégyellte, nem volt teje, s téged

a háromhetest harminchat órán át

kefirrel etetett. Nyoma mindennek

nem maradt savanykás

bélyegként jellemedben.

Ti ketten kaptatok új hazát.

Idővel nyelvben is hozzá idomultatok.

és most , ötvenkét évesen, neked

el nem felejtett anyanyelved a magyar.

Összetartoztunk tizenhat évet,

s a felnőttek között

barátság-szeretett szála megmaradt örökre.

A gyerek-te tűrted a helyzetet.

Messze kerültél.

Vélem, élsz szép életet!

Sok mindent őrizhetsz magadban

szeretetet és gyűlöletet,

Tanácsom nincs, mi az értékesebb!

Évente kétszer,

a Keleti kilenceses vágánya peronjánál

várlak, reggeli hétkor, vonatérkezéskor,

míg tart időm, és elbír a lábam.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.03. Balatonfüred 14:34