NAGY ÚT

A vicinális elzakatolt,

szált a füst amerre vitte

éveim, s nicsak,

pánikba nem estem,

várom a menetrend szerint

megálmodott

tiszta, angol WC-s,

otthon sütött csirkelábaknak

kisasztalt kínáló kupékkal felszerelt

mellékvasút csodát,

mert jön, mert még élek,

mert menetrendbe iktatott,

nem késik, nem is siet.

A jegyem, különben is, már a múlt század

közepén megváltottam.

Az ablakból vad

folyó mellett akartam utazni

mióta eszem tudom,

s most eljutok oda is,

kényelmesen.

Utastól félnivalóm,

ha szabadult gyilkos is,

semmi nincsen,

kenyeret, hagymát és csirkelábat is

oszthatok vele,

és meghallgathatom a vallomását.

Szedhetek fel

réses sallangot megszokottan,

ideig-óráig, vagy örökre,

mert ki tudja meddig tart az utazás,

meg az élet.

Csak a ziki-zaka monoton,

kerekek koppanása hiányzik,

de érthető.

Ma már hegesztettek a sínek.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.15.