JELENTÉSEK KÖNYVE XXIV.

Jelentem

a fenn, a még a fényben járóknak

itt lenn,

és jelentem a fentieknek,

a két Miklósnak, Beának Egonnak

és Péternek is,

akikről nem tudom,

látnak-e fentről és van- e idejük figyelni

a mi,

lenn maradottak változásait,

hogy

hajunk már rég az őszbe fordult,

sőt telet idéz,

tudásunk változatlanul kopik,

értékeink csak szűk körben,

leszármazottjainkban élnek,

s alakulnak változó világgal

ki tudja merre-mivé.

A világ is változott.

Jelentem, megmaradtak,

vagy elmentek szerelmeink,

találtunk újakat, ha kellett,

ha volt szerencsénk és kegyes volt

hozzánk a sors,

s a torz szőttesben, életünkben,

az ősz virágainak szépsége vezet,

egy nehezen viselhető,

de élhető harmóniába:

Az elmúlás felé.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.07. 4:38