Ilona-monológ szerzői joggal

Egeres reggelünk van. Tíz óra múlt, én a sokadik séta és visszafekvés után a teraszon. A párom két helyütt egyszerre. A vonal végén, fülemen, meg nagyon messze is. Ragasztózni készül valamit, nem fogtam igazán, tán nem is érdekelt, mit is.

Hirtelen ötlet volt, kibukkant, írjunk asszociációs verset!

Már be is nyomtam az első sorát egy sor enyém, egy a tiéd alapon.

„Ültetnék fát veled!”

„Az egerek megrágták” – jött a válasz azonnal, késlekedés nélkül a vonal másik oldaláról, és gyakorlatilag már tudtam, hogy ebből vers nem lesz, de kalaposinas sem.

A terveim nehezen adom fel, így aztán az "egerek rágta fát nem ültetek! mondatom után

írtam mindent ami kibukott belőle, alig, vagy semmit sem változtatva a monológon.

"Ültettünk fát

esőben, ősszel,

Hogy szalad ez a kurva egér!

A bor is egérszagú,

a ház is egérszagú,

a garázsban is át kell pakolni,

a fát kell átpakolni,

a kanapét amit kitettünk az esőre

azt is ki kell pakolni, kidobni francba,

mert abban lehetnek az egerek...

Teregettem.

Az ágynemű régi volt,

Az egyiket kidobtam,

szétszakadt,

Ja, az ágyneműt,

mielőtt kiteregettem mostam is!

Valami márkás mosópor ment pocsékba.

Tán mosás közben szakadt,

a strapát nem bírta ez a huzat, vagy csupán

nem szerette a mosógépet,

az ásó-kapa nagyharang képlet

unalmas viszonnyá silányult,

mint az a mosógép-ágynemű házasságokban

lenni szokott.

Mondják is, az ilyen házasságok amúgy is zűrösek!

Előbb utóbb a huzat szakad,

vagy a gép csapágya mond csütörtököt

hetente hétszer.

Az ágy, a kanapé is

Huzatos párna nélkül az egereké,

ki lesz kivágva, repül az utcára,

jön a lomtalanítás egerestül.

Kurva egér!

Eriggy te lány ragasztózni!

Balog Gábor és Dina-Papp Ilona

2023.10.07 egymástól messze

de együtt örökre