SAY SERA, SERA

Ötevenhat, november négy.

Már hajnalban kirajzott a katonanép

az Á-per egyből,

a város széliből megszállni mindent.

A föld sírt, dübörgött T-ötvennégyesek alatt,

a konvoj haladt kijelölt célja felé.

Az átmenet szinte vértelen volt.

Néhány géppuska sorozattal

szokás szerint a város

a nagy vihart megúszta.

Este, bérháztömb belső udvarán,

egyszintes házikó előtt,

a szürkületet lassan leváltó sötétben

hatéves fiúcska énekelt:

„Say sera,sera.....”

Magyarul szólt elcsépelt dalból

a refrén:

„ahogy lesz úgy lesz,

bárhogy lesz, úgy lesz...”

A hangok kerengtek.

Kinyíló ablakokban emberek,

emberfejek megjelentek,

ámulni hangon, és változott világon.

A hallgatóság, egyszerű nép,

bennük rekedt napi híreket cserélt.

Észrevétlenül megélte

későbbi harminchárom éve

legelső napjának friss

emlékeit.

„ahogy lesz, úgy lesz,

bárhogy lesz, úgy lesz....”

A sorozatok rég elcsitultak

a fejek kíváncsian kibújtak:

Szirtes bácsit lelőtték!

A mieink a hegybe kivonultak!

Laci pártitkár is kivackolt zugából

ahol rejtegették könyörületből.

„ahogy lesz, úgy lesz,

bárhogy lesz, úgy lesz....”

Bérház belső udvarán a gyermekhang

csak szállt.

Levelét elhullatott gesztenyefán

kereste útját november már sötét egére,

az Isten felé.

Senki, semmit nem értett igazán.

„ahogy lesz, úgy lesz! Say sera, sera!”

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.13. Balatonfüred, 7:50