MEGSZÜLETÉSÜNK

Csak az órát jegyezzük meg, ha egyáltalában megjegyezzük. Ha akad, ha él még, akinek van tudása emlékezni a percre, amit átélt. Kivételek, persze akadnak. Gondolj csak a szilveszter-újév fordulójának szülőversenyeire, ,, ki lesz az első"?

Kevesen, és keveset tudunk anyáink vajúdásáról, a fájdalom átváltozásáról örömbe, ha, mint az anyák legtöbbje (hallomásból tudom) azt élték át.

Kevesen vannak a szülést végignéző-emlékezők, az apák, a közvetlen rokonok, vagy a kórházi személyzet háttérben maradó, gyorsan nevüket, arcukat vesztő szereplői közül. Ugyan ki emlékezne arra, hogy hívták a nagy pillanatot levezénylő orvost?

Legtöbben, mi, akik a nekünk neves napon a világra jöttünk, csak pár, félig elmondott, részleteiben soha ki nem fejtett történetet őrzünk, s adunk, ha tudjuk tovább.

Az enyémet, az én töredékedet neked adom, te tegnap világrajött, sokadik születésnapodat ünneplő.

Böjtelő havában, annak vége felé születtem. Én is csak az órát tudom, természetesen hallomásból, anyámtól. Délután háromkor, szikrázó napsütésben a fél-mediterrán mikroklíma-bölcsőben, a városi szülészeten a sörgyár szomszédságában (sic!). Anyám szerint születésem órájában jött egy zord hóvihar, s akkor az Aranyhegy már virágzó barackfáin a virágok elfagytak.

Bocsánatot kérek is érte évente egyszer mindenkitől!

Téged meg, te éjjeli jövevény, nagyon szeretlek!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.19. 5:31

 

SZÜLETÉSNAP

Immár a percet is tudom, amikor oly sok évvel ezelőtt, belepottyanva ebbe a világba először felsírtál. Tudom, mert valami láthatatlan felébresztett, fülembe súgta, most történt! Megígértem, hogy pontban akkor, abban a percben is megköszöntelek!

Tessék, köszöntelek! Legyél sikeres, boldog! Mindenki szeressen, mindig süssön rád a nap!

Maradj múló évekkel sem törődve örökkön fiatal, tenni vágyó, te gyönyörű!

Isten éltessen, Kedves!

-loo-

 

REKLÁM

Mentem tegnap az utcán...

Nem plágium, sem a mondat,

se a tény,

bár igaz, a Rózsaszín Pitbull

erről színesen énekel.

Szóval, mentem.

Előttem ment egy bomba nő.

Szédelgett, láttam!

Tűsarka kopogása is

valami üstdob-klimpírozás volt,

aszfalt felfúró, tengerészjárás,

bolyongó-imbolygó.

Tündérlány járása

rossz sarkokon.

Egy oszlophoz ért,

belé kapaszkodott,

majd látható gonddal

kis dobozt vett elő,

s abból valami tablettát

lenyelt.

Percet sem állt, s utána

szálfa egyenest,

minden Flatley-t az utakról

ritmusban lekopogva

ment volna tovább.

Megállítottam,

bemutatkoztam, s rákérdeztem:

Baja volt Kisasszony?

Á, semmi, válaszolta,

s ha volt is, egy tabletta

Elinix helyreállította!

Kérem, szebb jövőm remélve,

hadd mutatkozzam be én is,

ahogy a nagyok!

Bél Flóra vagyok!

-loo-

2024.05.12.

 

FOTÓ

Az a nagy, magastörzsű,

a képen

a kefevirágcsalád tagja.

Volt anno Kefeúr,

ikertesója Kefebácsi.

az egyik, ami nálam van,

aki tán egy röpke nyomással

emberfüleknek nem hallható jajkiáltással

előbb jött evilágra,

megvan ma is,

átélt könnyű telet,

s most kínlódik.

Öreg.

A másik?

Kefeúr kipusztult.

Nem nálam.

Pedig

nálamnál jobban óvták,

gondozták hozzáértéssel,

tudással,

csak valami láthatatlan,

felfoghatatlan,

huszonnyolc kilométereket is átívelő

szerelem,

az én testmelegem

nem adott csöppnyi többlethőt éjjelente

az átteleléshez.

A képen,

itt van előttem

idei jövevény

– kelj fel Jancsi is lehetne –

Kefeöcsi.

Jó helyre kerül!

Ma kiugrottam pénzemet költeni 

további Kefe-családtagra.

Hazahoztam.

Törpe, mint én. de erős gyökerekkel.

Kefesógor lesz a neve.

De csak titokban!

A többi, a képen?

A nőt kivéve kommersz!

Kakukktojás is, ahogy kell,

ott van,

egy Bo-Bo típusú magyar

dizelmozdony dugattyújából készült

hamutartóban.

Mementó,

múltidőkből,

amikor én már

nem kissrác voltam.

Volt olyan???

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.12.

 

HAGYATÉK

Azelőtt nem prózai szinten

zajlottak visszatérő szédüléseim.

Éberen, de álmomban is,

két kezem kitártam,

ráfeküdtem a szélre,

az estre,

a sötétre.

Az esteli fényekben nagy jól kikötöttem

valami kiskocsmában.

A Böske sörözőben, a Körúton,

hasonlón jónevű tatárbifsztekes

Ádám-bárban, az Andrássy-n,

a Népköztársaság úton,

Magyar Ifjúság útján,

mikor melyiken.

Kuplerejgyanús

majdnem kávéházban, hol itt, hol ott,

hogy magamnak késztetést kerítsek

a körítéshez,

még ki nem rántott bordát,

amiben köztudottan

kevés a sütnivaló,

kerítője legyek az aktuális szépnek.

Mindegy milyen volt éppen,

vittem, vagy adott jelenlevő,

fontos, hogy közelről

szeresse szeretethiányos közeledésem,

vevő legyen szédülésemre,

cserkészsrác-cselekmény,

úttörő,

takarón, parkban,

erdőszélen ölelésemre,

születő, sánta, vagy csillagot itt lenn,

homlokra napot varázsló verseimre.

Vevő!

Minden pózában prózában,

Az idő nagy úr!

Ma összes szédülésem

oly egyszerű!

Túl lassan, túl gyorsan fordítom fejem,

a tisztalátásom veszítem.

A támaszt keresem,

aztán kapaszkodom,

hogy el ne essek,

Se nedű, még almabor sem,

az ébredésig.

Éber-ébren vagyok,

Árokpartok, bokros,

jó búvóhelyes parkok

nem várnak vissza.

Mindig itthon vagyok.

Kocsmapult helyett megfelel

megélhetési konyha.

Valahogy mégis több lett

a szédülés száguldásában minden!

Futás helyett ma jó

a helyben-toporka,

szőlő helyett az élni akarás mustja,

minden vad futásom

lelassulva és összemosva,

préselve papírdobozba

tudatosítja,

mekkora értéke van

annak az egynek,

aki nem az enyém,

aki csak az enyém,

akit mindig láthatok,

aki nem velem él,

alszik, mellettem,

ha tőlünk független-köröttünk,

magánvalóságainkban

ölelve-ölve háborúzunk.

ZÁRADÉK (vagy afféle)

Virágot vettem neked

te lány,

koromhoz koroddal szemtelen-pimasz,

születésnapodra!

Ma!

Holnapra vettem.

Közben elfelejtettem,

szép, hosszú utat terveztem

minden érted-szédüléseim között

egy messzi,

bokros, búvóhelyes parkba,

ahol a magasfenyők

még embernek láthatón is beszélgetnek.

Ahol ezernyi illat, szín

és szélrebbenés között

észre is vehetted volna!

Örök vágyad, hogy

kötődj,

teremts,

legyél aki vagy,

csak az:

legyen, ki ráncmentes,

vagy eres kezével fogja kezed!

Nem irányít, nem is vezet.

Társad és mindened

sorsfordítók, buktatók,

dátumok, visszaemlékezések,

és az elmúlás előtt is érzés:

a Szerelem.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.12. 11.37

 MONDTAM ASSZONY!

Mondtam, Asszony,

másé, eggyé, önmagáé,

mit számít kié!

Nyergeld le táltos-lovad,

dobj pokrócot izzadt hátára.

Szép formás mén-tomporát

simogasd meg!

A tüzek, amiket

patkója szikrája gyújtott,

majd varázsszkörként

körbeölelnek.

Lesz időd gondolkodni

szabadulásról, ami fölösleges.

Kis segítséggel,

mindig ismerted a lényeget.

Kitől is szabadulnál?

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.06. 13:31

 

ANYÁKNAPI VÁNDOR

Vándorlok.

Gondolatokat olvasok.

Sajátokat.

Nincs egy se messze tőlem.

Anyáknak Napja.

Emlékszem, őt megölelve

mi minden volt,

tolult kért-kéretlen

röpke percbe.

Rég alszik.

Ideje lenne megölelnem,

de itt tart még földi hiúság,

szerelem, gyermekféltés,

ragrímtelenség, elvakultság,

meg a ma.

A befelé-fordultság,

ahogy tudom, hogy májusi napon

gyermekek adnak anyjuknak virágot.

Temetőjáró nem vagyok.

Tiszta, őszinte szívvel

gondolom,

tán kisöcsémnek jut eszébe

sírjára tenni ma pár szál virágot,

nevemben is.

Fénykép nem kell róla!

Párommal látogattam szegényt,

tavaly.

A nő gyomlált feltörő füvet,

és én önmagamnak készítettem

soros leltáromat.

Elmeséltem a lentinek.

Vissza nem szólt.

Nőm, ma saját édesanyját ünnepelheti,

Nekem

teher,

hogy legalább,

de mégis,

valahogy,

akár sarokban állva,

idegen családba',

a köszöntésének részese,

míg élek, nem leszek!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.05. 14:14

 

IGAZAT MONDANI – GONOSZSÁG

Gonoszság!

Lehetek kissé gonosz,

vagy több is annál?

Ragozhatok leírhatatlan hiányt,

vagy jobb, ha kummogok?

Megyek aludni,

Elfelejtem miért is élek,

kinek szült anyám,

s azt is,

a konkurens legények

szebbek, életrevalóbbak,

többet érnek.

Nálam, várhatón

jócskán tovább élnek,

gyereket csinálnak,

nem csupán mesélnek,

ha kis hibával is

(Nem az enyémek!).

Oly hamis a látás,

görbe csőben.

múlt, vagy jelenidőben,

pályaudvarokra megérkezőben,

drinkbárban, tej- vagy a Jégbüfében,

ahol felszolgál Gabi,

Ilike, Jutka, Kata, meg a Sára,

akikhez jártam talán.

Egyszer biztosan.

Sokszor egyszer.

Nem tegnap.

Holnaputánomra ki emlékszik majd

kezemből lopott

lélekpacsival parolázva?

Minden hajnalaimban

elvisz a reggeli hathuszas,

meg az ördög.

Talpig vagyok az, ami!

Kevesen mondhatják

hittel magukról!

Legszebb, hogy egyetlen írt

soromban sem könyörgök,

nem mintha nem ismerném

az egyetlent,

akihez lehet!

Rossz hely. Rossz önismeret

lép a lábamra.

Ma görcsbe rándult bokával

vezettem biztos útra,

a pedálokat kellőképp váltogatva

dugókkal tarkított

három órán

szekerem a célig.

Oda, meg vissza,

hogy egyedül

maradjak.

A társas magány nem fikció.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 05.06. 12:58

 CSAK FILOSZ

Szerelem?

Vonzás. Valami járt útról letérés,

ösztönös eliramlás

a másik feled megtalálása reménye,

tudottan, hogy érte

majd élsz,

meg élsz,

és értelme nem lesz,

csak emlék, idő után.

A szerelem?

Kémia? Illatok játéka?

Testnek pazar öröme?

Dalos kedv?

Csapongó lélekpazarlás?

Lomok hosszú sorokba rendezése?

Jövőkép kivetítése (lucskos lepedőn)?

Pazarlás?

Szakadék, mibe tudottan

ugrani vágysz!

Rébusz, gát- és ideál összeomlás?

Forráslyukába visszapasszírozott

patak?

Naponta más-más meghasonlás?

Boldogság – keserv?

Ha az.

Figyeled, hogy múlik el.

Mikor szól rád,

zajos a horkolásod!

Mettől és mitől lesznek

szebbek a mások

bókjai,

a rád-csodálkozások!

Hol mutatnak erősebb mágnest,

merre puhább, vagy keményebb,

s kivel jobb osztani

a párna magányát?

Az el-és kimaradások báját,

meddig viseled

csöndesen?

A szerelem

úgy válik kiürült pohárrá,

ahogy mellette élsz.

Beszélsz hozzá-vele.

Csókok rezdülése, lélegzet-visszafojtás,

vacsora előtt megtervezett

hálóing, pizsama-osztás

és szürkénél

szürke-feketébb

hajnalvárás...

Közben

két kötelező,

vesefunkciót ledolgozó, könnyítés,

– nevén nevezve pisálás – ,

álomvárás-álmodás,

meg az ébredés,

ahol önámítással

még elhitetnéd

elemző magaddal és társaddal is,

hogy tart még.....

Tempora mutantur,

tompora mutantur.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.05. 13:09