CSAK FILOSZ

Szerelem?

Vonzás. Valami járt útról letérés,

ösztönös eliramlás

a másik feled megtalálása reménye,

tudottan, hogy érte

majd élsz,

meg élsz,

és értelme nem lesz,

csak emlék, idő után.

A szerelem?

Kémia? Illatok játéka?

Testnek pazar öröme?

Dalos kedv?

Csapongó lélekpazarlás?

Lomok hosszú sorokba rendezése?

Jövőkép kivetítése (lucskos lepedőn)?

Pazarlás?

Szakadék, mibe tudottan

ugrani vágysz!

Rébusz, gát- és ideál összeomlás?

Forráslyukába visszapasszírozott

patak?

Naponta más-más meghasonlás?

Boldogság – keserv?

Ha az.

Figyeled, hogy múlik el.

Mikor szól rád,

zajos a horkolásod!

Mettől és mitől lesznek

szebbek a mások

bókjai,

a rád-csodálkozások!

Hol mutatnak erősebb mágnest,

merre puhább, vagy keményebb,

s kivel jobb osztani

a párna magányát?

Az el-és kimaradások báját,

meddig viseled

csöndesen?

A szerelem

úgy válik kiürült pohárrá,

ahogy mellette élsz.

Beszélsz hozzá-vele.

Csókok rezdülése, lélegzet-visszafojtás,

vacsora előtt megtervezett

hálóing, pizsama-osztás

és szürkénél

szürke-feketébb

hajnalvárás...

Közben

két kötelező,

vesefunkciót ledolgozó, könnyítés,

– nevén nevezve pisálás – ,

álomvárás-álmodás,

meg az ébredés,

ahol önámítással

még elhitetnéd

elemző magaddal és társaddal is,

hogy tart még.....

Tempora mutantur,

tompora mutantur.

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.05. 13:09