ANYÁKNAPI VÁNDOR

Vándorlok.

Gondolatokat olvasok.

Sajátokat.

Nincs egy se messze tőlem.

Anyáknak Napja.

Emlékszem, őt megölelve

mi minden volt,

tolult kért-kéretlen

röpke percbe.

Rég alszik.

Ideje lenne megölelnem,

de itt tart még földi hiúság,

szerelem, gyermekféltés,

ragrímtelenség, elvakultság,

meg a ma.

A befelé-fordultság,

ahogy tudom, hogy májusi napon

gyermekek adnak anyjuknak virágot.

Temetőjáró nem vagyok.

Tiszta, őszinte szívvel

gondolom,

tán kisöcsémnek jut eszébe

sírjára tenni ma pár szál virágot,

nevemben is.

Fénykép nem kell róla!

Párommal látogattam szegényt,

tavaly.

A nő gyomlált feltörő füvet,

és én önmagamnak készítettem

soros leltáromat.

Elmeséltem a lentinek.

Vissza nem szólt.

Nőm, ma saját édesanyját ünnepelheti,

Nekem

teher,

hogy legalább,

de mégis,

valahogy,

akár sarokban állva,

idegen családba',

a köszöntésének részese,

míg élek, nem leszek!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.05.05. 14:14