IGAZAT MONDANI – GONOSZSÁG

Gonoszság!

Lehetek kissé gonosz,

vagy több is annál?

Ragozhatok leírhatatlan hiányt,

vagy jobb, ha kummogok?

Megyek aludni,

Elfelejtem miért is élek,

kinek szült anyám,

s azt is,

a konkurens legények

szebbek, életrevalóbbak,

többet érnek.

Nálam, várhatón

jócskán tovább élnek,

gyereket csinálnak,

nem csupán mesélnek,

ha kis hibával is

(Nem az enyémek!).

Oly hamis a látás,

görbe csőben.

múlt, vagy jelenidőben,

pályaudvarokra megérkezőben,

drinkbárban, tej- vagy a Jégbüfében,

ahol felszolgál Gabi,

Ilike, Jutka, Kata, meg a Sára,

akikhez jártam talán.

Egyszer biztosan.

Sokszor egyszer.

Nem tegnap.

Holnaputánomra ki emlékszik majd

kezemből lopott

lélekpacsival parolázva?

Minden hajnalaimban

elvisz a reggeli hathuszas,

meg az ördög.

Talpig vagyok az, ami!

Kevesen mondhatják

hittel magukról!

Legszebb, hogy egyetlen írt

soromban sem könyörgök,

nem mintha nem ismerném

az egyetlent,

akihez lehet!

Rossz hely. Rossz önismeret

lép a lábamra.

Ma görcsbe rándult bokával

vezettem biztos útra,

a pedálokat kellőképp váltogatva

dugókkal tarkított

három órán

szekerem a célig.

Oda, meg vissza,

hogy egyedül

maradjak.

A társas magány nem fikció.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 05.06. 12:58