MUSTRA

MUSTRA

Ahogy elnézem írásaim,
akad közöttük rendesen
papírra nem való.
Elsült agy, visszapillantó
magán-hasmenés,
szóval szar is rendesen.
Ennyire telik, múzsa
nem fészkelt ölembe állandóra,
nem ér rá, nem mindig figyel
és nem üt kezemre,
ha billentyűzet varázsa
pötyögni késztet.
Lapozgatok. A mát, a tegnapot
holnap reggelbe nézem,
értékem kutatom, ha van.
Arcomra húzott maszkot,
tükrömre ragasztott önarcképet
súrolok WIM-mel,
és rímmel teli padlásokat
takarítok ÁVO-sa verseimnek!
Nyüszítenek, hogy úgy volt a jó!
Pedig így lettek olvasható,
messze nem gagyi!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.26.