2011. február 21., hétfő
HEJ DUNÁRÓL
HEJ, DUNÁRÓL…
Szeretem szagod!
Semmihez nem
hasonlítható illatod.
Hej Dunáról fúj a szél
Hej dunnáról fúj a szél…
Szeretem hajad
festett színét
korkövetelmény:
elrejtenéd
nem vagy gyereklány
szigorú papírok alapján,
csak megóvott
test, mit adsz
önfeledten,
meg lélek - dettó.
Hej Dunáról fúj a szél,
hej dunnáról fúj a szél…
Szeretem szimplán,
ha rámnevetsz,
egy ölelésben elfeledsz
mindent
még engem is,
úgy vakít arcodról
pillanat varázsa.
Hej Dunáról fúj a szél,
hej dunnáról fúj a szél…
Szívemben él a mozdulat,
ahogy megállítsz:
Most nem szabad,
maradj mozdulatlan!
Én, tudatlan mindentudó
a kábulatban
féltőn simítok
egyet arcodon.
Nem gondolkodom,
befogadom mind
az adottat,
rakom el,
régen áhítottat:
kicsiny magad.
Hej Dunáról fúj a szél
De jó a szél!
Téged hozott
Ide, “errepartra”!
Kisasszony, ugye,
maga is ezt akarta?
Balog Gábor
-csataloo-
2008.05.17.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése