SZÜLETÉSNAPRA

M. ZSÓFI SZÜLETÉSNAPJA

(egy főhercegnőnek,
akinek költő férje is volt )

Most valami sárga,
vagy vegyes virággal,
netán mezőn szedett
tarka csokorral, szarkalábbal
kéne állnom a kapud előtt,
nyomni a csengőt
és az idétlen helyzetet
oldani torz mosollyal.

Születésnap, és a tiéd.
Sosem tudtam, mikor van,
és nem is érdekelt.
Most is csak technika,
meg az egymásratalálás
furcsa bája, mi arra késztet,
hogy szóljak.

Neked.

Gyerekkorom maradék tanújának,
akasztott lánynak,
mert lógtál miattam fogason
köpenyben.
Nagy arc voltál és vonzott,
hogy rávehetlek minden
értelmes csínyre,
rímre voltál pár, és nem tudtam,
hogy későbbi életed
az én meg nem szült,
bennem rekedt rímjeit
másolja tükörből.
Kár, hogy elválasztott az
oktatásszervezés,
más orientáció, biológia,
mert egyek voltunk,
ha hinni nem is akartam.
Ugyan! Az ész
akkor még sehol se volt,
csak ösztön determinálta
a tetteket.

Zsofka, éltessen Istenem,
és tudod, épp főzők itthon,
és nem hívlak most sem,
mert mikor hívtalak?
De asztalomra ma
neked is tálalok.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.06.12.