HADÜZENET

HADÜZENET

Pavlovi reflexeim
jól kifiguráznak és
csorog a nyálam, beittam.
Lesem lenge ruhában
tovalibbenő árnyak,
nők, lányok
karcsú lábait kitipegni
kopogósan a sorsom.
Micsoda sztepp, ritmus,
dinamit dobban
minden koppanásban
és rongybacsavartan’
bújik ijedten
hozzám a lélek.
Ropja a ma, a tegnap.
Kusza forgás szédít,
szálfát próbál a szél,
hullám hajót,
és gyermeknek
altató helyett
thrillert mesél
a bérelt dajka.
A jó kurva anyja!
Hogy hagyhatta
egyedül ennyiszer!

Lesem pohár alján
a szeszt, szemben
Ray bácsi, körmöl
telefonszámokat
kopott noteszbe,
és egyenként kipipálja
kit megvett,
percre órára, kilóra,
huncut mosollyal
nyálazza májfoltos
kézfejét.
A társaságban
ékszerként tündököl
kiszemelt új áldozata.
Szemben a Dagadt helyesel,
ömlik a közhely
és ráng a rongy
a levegőben, a por,
felhőben ködösíti
az öntudatom.
Hagyom, hogy ez legyen
innen a mérce?
Miért ne?

Holnap tiszta leszek.
Kába tán,
és kieshet itt-ott
egy-egy poén
a sok röhögésből,
de bélyeget
nem üt rajtam a botlás.
Minden ragyás jósnő
jövendölését
osztom kellő
koefficienssel
és gyököket vonok
hatványozottan
sikersztorikból.
Markomba kristályként
kiül az esszencia,
és ott, akkor,
tükrömből kiemellek.
Formáid meghagyom,
lehet,
legyen mind tiéd,
de kemény
kézzel kiszorítom
a lélek sötét oldalát
belőled.

Harc lesz Babám!
Harc bizony!
Balog Gábor
-csataloo-
2006.09.05.