ÁROKPARTON

ÁROKPARTON


Örömről kéne
ódát petyegni
géppapírra,
hagyni a kedvet,
hogy fáramásszon,
fejben a masszát,
hogy kiváljon
belőle az egyigaz,
tévedhetetlen gondolat,
és dicsőítse az Urat,
vagy legalább apró
kis templomot emeljen
hálaszavakból,
hogy megértem
ma is a reggelt.


Mosoly kéne
barázdás arcra,
felfelé görbülő
szájvonal,
hogy tagadjon
ötven év éjszakáiból
hozott disszonánsokat,
botot kézből,
batyut vállról letenni,
leülni fűbe,
csendben énekelni,
figyelni
hajnalom harmatát.


Meg- és fel nem osztható,
osztott és megosztott,
lenn zöld,
fenn lenkék világom
most magántulajdon.
Enyém!
Kőzust, ha látna,
sárgára festené
az irigység.


Feljött a nap.
Ideje útrakelni,
batyumban búvó
kenyérhez
találni mára
vöröshagymát.




Balog Gábor
-csataloo-
2007.02.03.