2011. február 22., kedd

KETTINGER LAJOS











KETTINGER LAJOS

Hogy miért pont
Kettinger Lajost szeretem?
Nehéz magyarázni.
Az értelem, az ész,
ha van olyan még,
mind mondja,
féltenem kellene egóm,
maradék kis valóm
menteni át partokról patakra,
soha,
semmit nem takarva,
még azt sem,
hogy szeretem Lajost!
Közben vigyázni!
Miért pont ő?
Nem
lett volna nő helyette?
Kérve, kívánva, epekedve?
Dehogynem!
Itt a fejtörő!
Merthogy Lajos se férfi!
De Nő, javából,
és összebújás olimpiából
már résztvett haton-hatvanon,
hideg havon hagyta
olvadni minden ellenfelét!
Lééééééééééét,
azt nem kapott, amatőr fájdalom,
pedig Lajosom profi!
Érzésből penge
és oly mindegy, ki kívánja
ágybavinni, csak hangulat
és önépítő tudat,
mi benn dönt.
A vízözönt is visszacsinálná,
hagynák!
Megoldaná!

Kényszerű párosítást,
majmot a kossal
és virítást utána!


Mi fájdalom,
Lajosom , jó Kettingerem,
megijedt,
félt, más bőrbe bújtan,
és lecsüngő, billegő adottság nélkül,
konyultan elkullogott.
Később? Hazajött.
Legott vizet kért viszkire,
levette álruháját,
nem lévő háját szapulta,
és útraindította
a képzeletem!
Ez az Lajos!
Ne sajnáld!
Ezt szeretem!

Balog Gábor

-csataloo-
2008.07.07.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése