SZÁRAZ IDŐ
Most csöngessek
be megint,
vagy vegyek
nagy csokor virágot,
mert eszedbe jutottam?
Minek?
A hegy nem megy
a folyóhoz soha.
A víz jön hozzá,
s ő befogadja,
elrejti réseiben,
nagy földalatti
barlang tavának adja,
hogy ne lássa senki sem,
míg az övé.
Rábízza, épít,
vagy nem, cseppköves ágyat
a nászhoz, és hagyja,
hogy szabaduláshoz,
váláshoz törjön utat.
Sok apró patakban,
elereszti. Menj vizem!
Így a jó.
Se csöngetés,
se virág. Minek!
A folyó, a messzeszakadt,
majd bekopog,
ha kedve tartja,
Felülről. Esőalakban.
Egyszer.
Balog Gábor
-csataloo-
2008.01.11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése