POSTÁS AZ ÁGYBAN

POSTÁS AZ ÁGYBAN

Tavaszi szelek! Méghogy bolondok?
Szaguktól mámorosan berontok
hálószobámba,
és Isten mit nem ad?
Hát ott a postás!

Küldönc, ha tetszik, válltáskát,
nyugdíjra pénzt, idézéseket
mind eldobott,
no nem permanensen,
csak itt az egyszer,
mert megérezte, hogy tavasz van,
ahogy orgonámon a rügy.

Postás az ágyban? Vicc talán?
Vagy ürügy csupán, ráhúzva vágyra?
Már télen is ágyamba vágyva,
hordta minden híreim?
Nem lehet!
Pannipostásom döntött,
és lehet, a fűszeresnél,
adóidézést adva át ajánlva,
beöntött egy bátorító,
duplakávé-kisfelest ,
de kapum, a mindig nyitottat
megkereste, bejött,
és egyenruháját levetve
várja: beszéljük meg az életet!

Párom, úgy, stabil, ma nincs,
így, mit Pannipostás hozott,
ritka kincs,
ajándék, kontrával:
„tőlem-neki”.
Feltöltve új energiával, ha indul,
pedált biciklin jobban tekerheti,
én meg megbeszélem
kiskutyámmal, holnap, ha jön,
megugatni, mától tilos!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.03.17.