MUNKANÉLKÜLI

MUNKANÉLKÜLI

Mától újra az utcán vagyok,
nincs kenyér, csak a vágy utána,
és elbocsátom a vállalatot.

Úgy döntöttem,  röpke percre
félreteszek mindent, mi körülvesz,
beveszem magam a szobámba,
kék-sárga párna lesz fejem alatt,
és csendben nekilátok
vodkavirágot szedni csokorba.

Úgy döntöttem, eljátszom
a pici Krisztust, magát, vagy legalább ájtatos
követőjét, és dalokat gügyögök magamnak,
mert könnyítik ők majd a lelket.
Szalmát és jászolt képzelek magam köré,
és hittel elhiszem, hogy meleg van,
megidézek barmok bőrébe bújt farkasokat.
Mily megváltó meleget ad bűzös leheletük!
Rakok rendet némi fejekben,
és magaméban is rovancsolok.

Letudtam újabb három évet
az előírt százhúszból jó ha öt maradt,
a különbséget elvitte már az ördög,
dohányfüst, Terv, húszévesen ötéves,
Symphonia, dallamos Savaria,
és még számtalan márkanév,
s a füstalkotta lepedék jól lemosva
számos neves és nevesincs itallal.
Letudtam mindent,  asztalom kopasz,
fényképeim, sok sebtapasz  kopott tapétán,
már táskámban bújnak össze,
várják új helyük, kíváncsiak,
lesz-e új hely, kerülnek még valami falra
egy életút tanútételeként.

Szemekbe néztem, ahogy az ajtót becsuktam.
Csak megriadt madár volt a sok lélek,
ki engem nézett és magára gondolt.
Nem öncélú önzés, megértem,
és kérem az Istent, segítsen annak is,
aki föld alá kívánt, és kívánna ma is.

Mindennapi kenyerüket add meg nekik Uram!
Nekem elég, hogy Veled beszélgethetek.
Majd elleszek!


Balog Gábor
-csataloo-
2006.01.31./2008.03.19.