MENETELÉS

MENETELÉS

Vállamon végig - varjak a nyárfán -
ülnek a gondok sorakozva.
Súlyukat érzem a zsigerekben.
Ülnek feketén, bólogatva,
megannyi gnóm, arctalan, amorf.
Hallom, duruzsol köztük a pletyka,
kötnek fogadást: Meddig bírom?

Utam előttem, most tele kereszttel,
gondosan ácsolt - bár gyalulatlan-
ómen, jelzés, hogy megfeszülök.
Odaszegez tanácstalanság,
tudás, társak hiánya,
mert bizony, nehéz így menetelni,
nem látva célt, sőt, tudni,
amit elérsz, az töredéke
fennmaradáshoz elég
minimumnak.

Kész paradoxon: nem merek megállni,
megvárni, míg tisztul a köd.
Balra jobb, és  nyomulok, megyek,
szinte a levegőben, csak Genezáret
tavának sima vize hiányzik pár
centire a talpam alól.
Furcsa az érzés, nincs benne jó,
a kacskaringó', biztos utakat
mind kihagyom.
Nem marad más, csak egyenes.

Lépegetek. A tudat passzívan
visszavonul, és ráhagy mindent
töretlen lendülettel mozduló
szolgalábra.
Visznek. Megállni nem akarok.
Korai lenne. Hit se vezérel,
csak élnivágyás, hogy indultam
bárhonnan is, hazajutok.

A gondok a vállon,
mint varjak a nyárfán,
csendben csóválják fejüket.
Balog Gábor
-csataloo.
2008.01.23..