KISPÁRNÁMNAK

KISPÁRNÁMNAK

Édes kicsi párnám, szivaccsal,
ronggyal töltött textildarab,
de jó így átölelni téged,
hisz nem maradt
semmi rajtad, a benned rekedt
álmokon kívül ölelnivaló.

Kedves, fejemalágyűrt,
verítékbefogadó!
Elfelejtettelek kitenni  napra,
s most izzadt éjjeli útkereséseim,
álmaim összes kudarca
foltokban kiül a huzatra,
bosszant, tükröt tart kéretlen,
majd arcul csap vele.

Bizony hibáztam!
Magamba néztem és ugyanazt láttam,
amitől óvtál, hogy jó lenne már
rendet csinálni,
csak szimpla nagytakarítás!
Sok lomot  szemétre vágni,
akkor is, ha tegnap
lelkesedtem érte,
mert minden más ma,
a szépség csak önmagának él,
az önzés új erőt kapott
olcsó lebujban pár forintért,
és a Hitremény, kudarcát látva
szépen elkullogott.

Nézem: kezemen a láncok,
aranyból,
villogó három, hivalkodó,
polgárpukkasztó smukk,
boldogan játszik a fénnyel,
s mert egy a három, mint az Isten,
szikrázik, felértékeli magát.
Tudom,
tudat alatt,
csak ráncok pótlását
hivatott mind tiszttel kiállni,
vagy mégsem úgy van?

Ők is én vagyok!
Lánc önmagamból,
minden vizeknek ellenállva,
begubózva tüskés magányba,
csillogón, hogy erre tévedő
összes csacska szarka
szíve szakadjon, ha lát!

Nagy nosztalgiák már elkerülnek,
eleget hessegettem őket.
Uram add, hogy megmaradt időket
ne önvizsgálattal töltsek!
Engedj szorításodon,
és kicsit hagyj pihenni!

Balog Gábor
-csataloo-
2006.08.11.

MEGJEGYZÉS: Nézem, mennyi a hiba benne, most, 2011-ben. Nem javítom, juszt se nem!