DECEMBER, HAJNALI NÉGY

DECEMBER –HAJNALI NÉGY

Bronzba metszett lányalak
- falamon lóg keretben -
most rám kacsintott,
a csend, fürdőszobámban
megmosta tésztaarcát,
köpenyt vett magára,
eliszkolt,
hangtalan csattogott
talpa nedves kövön.

Ruháim fehérre mázolt
furnér polcokon
játszottak katonásdit,
egy divatja és idejét múlt,
majd nyolcvanéves kamáslit
kergetett két kopott
túrabakancs
padlás szegletében.
Szó nem hagyta
zománcos szájukat,
mégis beszéltek a fazekak,
lábasok kórusban énekeltek,
kristálypoharak egyenként
megrepedtek, az ablakon
percenként bontott
új szirmokat a jég,
benn dagadtra hízott,
hájas pamlagoknak
adott hangtalan koncertet
egyszerkék sóvirág.

Csak én és December
ültünk a lámpa mellett,
lapot vetettünk, kellett
valami hír a holnapunkról.
Neki januárt dobott a kártya,
nekem puttonyos Karácsonyt,
Újszülöttel…

Csuklyája alatt
a fehér bánatot,
hogy ne lássam:
cseréljünk, mondtam,
s a nyerő lapot csontos,
nagy kezébe tettem.


Balog Gábor
-csataloo-
2007.12.18.