AVARÉGETÉS

AVARÉGETÉS


Bújócskát játszik
a köddel a füst,
aggat a fákra téli ruhákat,
kék láng lobban parázson,
mögötte árnyak
lopakodnak.


Dolgozom, kezemben
lombgereblye,
csak fejemben
serceg a toll,
fehér papíron.
Hosszú sorokat vet.


Furcsa gondolatok,
mind odabenn.
Viccet játszik változó világ,
– tán történelem -
velemkorúakkal,
és persze velem.


Auschwitz, korfüggő alapon
és kifinomultan.
Nem múltam hibái
zavarók, csak korom.
Kerti avarkupacból
-füstjét, én csináltam-
végelszámolás cetlijei
szállnak ködöt ölelni
bennemragadt,
mával vitázó
gondolatokkal.


Üzenet: Jó Déry Tiborom,
nem kell forognod odalenn,
megyek, ahogy írtad:
G.A úr.
Még idefenn.


Balog Gábor
-csataloo-
2007.10.21.