ÚTITÁRS

ÚTITÁRS




Azt mondod,
legyek útitársad!
Érthető! Korom
nyomja a vállad
és a lepedő is
mutatja jelét,
nagy a korkülönbség,
lucska kevesebb,
mint lehetne.
Gondoljuk végig,
mennyi van benne,
és hozadékként
kinek-kinek mit ad?
Megvalósít-e
jobbra vágyó,
vagyonba burkolt álmokat,
vagy marad szegénység,
utánam semmi örökség,
csak némi jogdíj,
megtámadható.
Elvisz csuklyás, rossz halál,
s te, ittmaradó,
vesztettél öt-tíz évet,
hol eladható
lehettél volna.
Tested, okos kismagad
sem lenne vesztese
normálidőben elment
önzésem hibáinak.

Nézzük a másik oldalt?
Minek? Tán feladat?
Kiraktam lelkem
polcra, napra,
plakáton virít nagybetűkkel.
Mondjam, hogy tűnj el,
csak, hogy védjelek?
Tudjuk szerelmed
mit ad,
s enyémben hol,
mennyi a kontra.
Gondolva nehéz,
vagy jobb napokra
indulhatunk így, egy irányba,
igen, indulhatunk,
sőt, közös időt lezárva
mehetünk két úton!
Mindegy ez is.
Én tudom, hogy rám,
mint „útitársra”,
számítni felesleg!


Vagy veszlek karomba
és viszlek,
csak addig, míg bírom.
Társként!
Vagy itt az alkalom,
most,
meg se köszönni,
csak rámszólni:
Ennyi!


Elfogadom!



Balog Gábor
-csataloo-
2008.07.06.