2011. február 21., hétfő

TOVÁBBLÉPÉS














TOVÁBBLÉPÉS

Azért érezni,
sütkérezel a mondataimban.
Látom, emeled fejed
és hunyorogva
a fénybe időnként,
várod,  hűsítő krémmel
kenjem a hátad.

Mióta is beszélgetünk?
Ugyan hányféle vizekre eveztünk
te meg én,

összezártság
és két szárnyaló agy
alkotta álomhajóban?
Mennyi feldobott fénygömb
sütötte barnára testünk,
hányszor keltünk fel,
hogy mindig elessünk,
és hányszor húztunk vissza
már testközelbe ért kezet
riadtan, félve, hogy elpattan
magunk körül húzott
arany burok?

Ugyan mennyi volt a tabutéma,
amiről kinyílva,
őszintén válthattunk szót,
rendeztünk alapfelállást,
és hányfelé cikázott
ezernyi gondolat?
Látod?
Számtalan kincs maradt
lábunknál leszórva,
halk zene - tűnt idők tanúja,
orsós magnetofon
végtelen szalagján,
ismétli önmagába
mindig visszatérőn,
hogy szeretlek, kellesz,
és nem lehet, nem szabad,
nem erre neveltek,
nem leszek csaló,
és nem csalhatsz te sem,
mert minden csak elromlik!
Sok fontos mondanivaló,
gonddal csomagolt útravaló,
mit adokkapokban
nap-mint-nap cseréltünk,
zöngéjét veszti
és zöld penész ül ki rá.

Értelme semmi ennek így!
Ha el nem érlek,
miért remegjek?
A Földön élek.
Rébuszt fejteni ott az újság!
Menj inkább tovább!
Megyek én is,
másik irányba!

Balog Gábor
-csataloo-
2006.09.04.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése