HATVANNÉGY NYARA

HATVANNÉGY NYARA


Jaj, de jó!
Bal kezemben rádió,
tartom fülemhez,
nyolc kiló,
mert ez táskarádió!
Hatvannégyből!
Elemmel berhált,
sőt fódozott,
minden jó adót
behozott nyugatról,
a kapitalista szektor
összes zenéje ordított
Luxemburgon,
s mi eléje mentünk,
persze füllel,
hogy szabad percen,
szabad zenén, „Csekén”
szülessünk újjá,
új álomvilágban.


Jaj, de jó!
Hatvannégy nyarán
a sarkon,
kölni rendszám!
Márka lenne?
Forintban fizetve
többet adunk,
mint a bank,
és „májnher”, ha töke kiázott
és elhagyja ezt
a szocszabad világot,
mert várja otthona,
horgászbotra, és bermudára
is van igény!
Idén hagyja már itt!
Nekünk ajándék,
megfizetjük!


Jaj, de jó!
Hatvannégy nyarán,
a ráció háttérbe bújt,
valami Marjan beszorult velem
földvári strand mögött
a nádason,
mutatta mi szőrös,
mi nem, és hirtelen
egészen kitisztult minden,
a föld, az ég,
a mások hitét rám tukmáló,
vörösbe bújtatott díszterem,
előadók, velük fújt rigmusok,
a pártkorifeusok,
szabadon nevelt lányai,
és többeknek
bájai kendőzetlenül,
mert mibe kerül?
Megcsapom, azt no,
bajom lehet mi?
Tán behívnak?
Ott sem marad
majd parlagon
frissen kiépült
férfitudatom,
hisz városit,
semmi protekcióval,
majd tanyaközelbe visznek,
az elitnek ott lesz a nője,
és szeretője lehetek
én is bármelyiknek!


Hatvannégy nyarán
megálmodtalak,
hittem, majd eljössz
és vártalak,
nősültem közben ötször,
na jó, nem annyiszor,
de többször,
s most itt vagy,
kedves, későnjövő,
és szeretőnek se vagy rossz,
mert benned a NŐ,
akit
(pár év nem ügy)
képzeltem magamnak,
és balga fejjel, most
elzavarlak mert sértegetsz.


Te érted ezt?


Balog Gábor
-csataloo-
2008.06.23.