DRÓTOSTÓTOK

DRÓTOSTÓTOK

Nézlek, szemben velem,
nézlek és figyelem,
ahogy figyelsz,
titkolni igyekszel,
érezhető,
a szem megáll arcomon
és mint vaku
villan benne mély bogár,
ritka pillanatra,
mikor elaltatott,
hogy csak mesélek
és hol fel, hol le
viszem a hangsúlyt,
adva dallamot beszédnek,
mert kell, hogy altassalak,
hogy figyelhess óvatlanul
s én közben lássalak.

Én úgy teszek,
hogy csak mesélek,
te úgy, hogy hallgatod,
közben csalunk,
én a kérdést várom,
te a válaszom,
beszélve hallgatunk,
együtt, külön-külön.
Falaink mögül,
egyszerre dugunk ki
a takarásból,
és egyszerre rántunk vissza
kiváncsi fejet,
kéz felé mozduló kezet
zsebrevágunk,
vagy markolunk
kéz helyett poharat,
pöckölünk parazsat
cigarettavégről.

Te azon tűnődsz,
mily mély a seb,
mit adtál,
és tapintanád a heget,
én a felvidék vándorát látom,
ahogy szorgos kezével
egymáshozilleszti
sok darabját
törött edénynek,
és dróttal hálózná
újra eggyé.
Használhatóvá,
de konyha díszévé
várhatón soha.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.07.17.