BYE

BÚCSÚ (BYE)

Már épp indulok,
szándék, visszavonhatatlan,
és akaratatlan
belémszorulnak neked hozott
szavak, mondatok
Félszeg és suta a búcsú,
nem marad semmi emlékezésre.
Elhervad vázádban
tőlem kapott virág.

Épp indulok.
Nem köt,
nem is tart vissza
szűkenmért
hozzámbújások bája,
a falat, mit limesként,
nekem építettél elfogadom,
te sem pedálozol,
és egyetlen morzsa
sem maradt az ételből,
amit adtál.
Rendje szerint,
mind feldolgoztatott.

Kezem üres,
nem viszek semmit el,
tőled kapottakat,
út mellé,
emelem keresztnek,
a corpus rajta
nem én leszek,
nem is a Mindenható.

Furcsa lesz látni
Máriát megfeszítve,
testben, lélekben is Te,
mert ez lesz kereszten,
és esély sem lesz,
hogy angyal
jóhírrel üdvözöljön.

Engem küldtek,
csak engem, hírhozónak,
s nem hagytál beszélni.

(Bőröd csillogás volt,
sárgás arany,
bronz, zöld rozsda nélkül.
Fakulni nem fog
semmi időben.
Csak a pillanatra összetartozás
háromszöge maradt
teleírtan is
mindig tiszta lap.)

Balog Gábor
-csataloo-
2007.08.07.