HÉ, MUNKAADÓK!

HÉ! MUNKAADÓK!

Apám munkát adott anyámnak,
hogy tartsa seggit,
amíg megcsinálnak,
aztán, jutott munkából
szülésznek, sebésznek,
míg először okádtam
magamból első oá-t.
Munkát kapott óvónő,
dadus apámtól,
mert fizette ámokfutásom,
polcborogatást,
minden rombolásom,
és munkát adott magának is,
mert elvert
minden csínytevés után
erdőben vágott
somfabottal.
Munkát adott
megannyi tanárnak,
tanultam, angolt és kémiát,
eljártam zongorázni
valami banyához
és utáltam a taníttatást.
A tánctanárnak, volt a legjobb,
csak pénzt kapott,
(apám letiltott
némi rossz jegyek mián)
tán irigyelte,
hogy tizenhatéves csöcs jut
markomba, forduláskor.

Fordult idő.
Munkát tőlem kapott nő,
nem egy, hogy tartsa seggét,
szülész, hogy világra segítsék
első és második fiam.
A tanárt már én fizettem,
színes könyveket vettem
és besegítettem az okulásba.
Tánctanár
nálam sem volt nyerő,
a világ változott,
s bennem erő semmi,
hogy nemkívánt sablonokra
kényszerítsek pénzemért
apró lábakat.

A helyzet most
csöppnyit változott
keresnék munkát,
de nem kapok,
s istenemre én
„más” nem vagyok,
de tartanám seggem,
hogy itt van, és vállalok
mindent, tudást,
készséget nem igénylőt,
mert kell kenyérre
a munka bére,
és maradék időm
tölteném értelmesen.

Ábel! Ki a fasz figyel rád
ekkora rengetegben?

Balog Gábor
-csataloo-
2007.08.23.