FIRKASZÍV

FIRKASZÍV


Vettem papírlapot,
margó rá kétoldalon,
s a köztes tisztaságot
nagy-jól teleírtam.
Nyökögtem gondokról,
magánkudarcokról,
időnként osztható örömről,
szóval mind olyanról,
mi senkit nem érdekel.
Hogy augusztus kés alá rak,
vagy vonuló madárhaddal
repülök délre, nem hír,
forintot nem adnak érte,
rikkancs nem kiáltja szélre
utcasarkon,
és Te is hagyod,
hadd rohadjon tovább
a zúzott bőr alatt a lélek.
Nem mindegy, miről,
hogyan beszélek?
Csukott füledre rárakódott
sértődős vattamassza,
vastag tölgykapu, jól becsapva,
hogy szóljon nagyot.
Szemedre tejfölzöld hályog ült,
a sírósbohócon is derült
a kintről bámuló.
Orrodból elszállt a májusillat,
csak izzadtságszagom
bosszant érzékelőt, és bőröd is
tartja megélt titkait
múltidőnek,
de jó messze,
nem ám érintésközelbe’!
Szájadban eldugva tétlen
lapul a nyelv, nem ízlel,
meg se csócsál.
Messze számtól
próbál valami mondatot összerakni
csalódottságról.

Mondanám, elvagyok,
de tudd: Nem így van.
Percenként hússzor dobbanok
itthagyott firkaszívre,
s te meg se hallod.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.08.01.