FELOLDOZÁS

FELOLDOZÁS

Mitől volt több, mint annyi mások,
kiket öleltem hévvel,
hisz ott is,
azoknál,
ugyanúgy tombolt
képzelt, hitt szerelem?
Miért jött, miért állt be a sorba,
mindent előzve,
lökve könyökkel,
kaparva, ütve?
Élre miért került?
Mi adta mélyét, értelmét a szónak,
mondataira fülem
miért figyelt jobban,
mint másra előtte?
Miért lett kedvessé, a tőle,
belőle, rajta érkezett?
Miféle ösztön vitt vele ágyba?
A kémiába mondd, mi vegyült,
hogy kettős kötéssel úgy verte
láncba gondolatom, 
bárhogy törekszem, meg nem tagadom,
pedig elment, elment már régen
és nem igaz, hogy emlékezem
benne megélt örömre, jóra.
Mérlegen könnyű, ha méregetem
a vele élt percidőt.

Mint eltévedt hangya,
közel a bolyhoz
megáll, nekilódul, újra megáll,
mozgatja csápját és visszafordul,
szélben keresi a helyes irányt,
miért nem akarom elfogadni,
hogy más volt, mit nekem
szem, szív mutatott?
Lágy, kerekített, tudott
szerepében szó és értelem
együtt dadogott,
mert játék volt mindaz,
mit páholyban néztem,
csak kitalált vizsgafeladat.
A tettek, a percek,
csak könnyű díszlet:
hamis portékán csomagolás.

A tudatlanság,
pontos válaszok hiánya
néha erény:megóvó.
Menj békén tovább!
Ego te absolvo….

Balog Gábor
-csataloo-
2005.04.21