LEVÉLMENNYORSZÁG

LEVÉLMENNYORSZÁG


Csak ősz! Nézd!
Hullt levél! Repül,
szinte szárnya van,
viszi a szél!
Benne mennyi fény,
meleg, raktározottan,
pedig már nem él,
kétféle élet között van,
a tömzsi rügytől
méregzöld-határozottan
széllel vitázó létnek annyi.
Megszakadt.


Száll fejem felett,
s én gondolkodom.
Ha van, mennyország
túl minden lombokon,
a hullt levélnek
a föld pokol.


Vár ítéletet,
közben lassan ég,
elveszti hajlékony
állagát, színét,
bűnösen barna lesz,
törik, megreped,
és örök, visszatérő
vízben, esőben,
fehér temetőben,
fagyban, hóban, jégben,
pokolra, a Földre jut.


Ha lenge szél mégis,
patakba dobja,
cserregő víz forgatja, sodorja,
körbeudvarolja,
mészvázzal befonja,
kap kőbe préselt
új életet,
kőben, víz gátjaként
dalolhat éneket
Levélmennyország
örök lakójaként.


Balog Gábor
-csataloo-
2008.02.22.