ADÓSSÁG RENDEZÉSE
Papír robotosaként ülök,
gépelek,
rímelek, vagy nem, sorvégeken,
kit érdekel,
megyek előre gondolatban,
fűzök láncot, mint
gyermekkoromban,
aggatom nyakakba,
és rámosolygok sok arcra.
Zöld fűben ülök.
Terek, Eszterek,
vonzó mágnes, régi
Ágnesek, Olgák
járják a táncot, kéz-kézben,
körbe-körbe, rajtam nevetve,
sosem öregedve,
hajukban éjjel nekik font
glóriámmal.
Őket kísérő imámmal,
mit elmondok minden este,
semmi holnapért
nem remegve,
várom a megmaradt egyet,
és mindegy, eljön,
vagy messziről követ,
ahogy gépelek,
Appolinaire versként,
betűkből pottyantva papírra:
itt az arca.
Balog Gábor
-csataloo-
2007.10.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése