MISZTIKUM

MISZTIKUM

Szellemet idézek,
tűzkör a padlón.
Diónyi csipkebokrokból
lángban kirakva.
Kör közepében tiltott igéket
motyogó magam.
Jól teleszíttam
szájam a füsttel,
foncsor-ezüsttel futtatott
tükrök törik a fényt
oda-vissza.
A mesterséget,
már kitanultam,
körön belül
és kívül is állva,
eltűnt időnek figuráit,
darálva varázsigét,
csábítom vissza
jelenbe.
Ördögi kör. Ragyog,
és nagy a hatalma.
A körön túl Mária,
a vizek anyja áll félőn,
pocakosan.
Várja
megszülni szilárd hitem.
Félek én is, tűzzel kacérkodó,
de kaporszakállal,
vállamon nevetve ül
a nyugtató, lábait lógázó
Isten.
Megvéd, mert ő a
mindenek atyja.
Víg kedve újból
behódolásra készteti
lángból a visszatekintő,
gyermekkor játszótársát,
a becsvágyból
megtagadottat.

Ahogy ők hárman játszanak,
Te újra itt vagy,
itt tűzkörömben,
és együtt nem félünk
semmi jövőtől.

Balog Gábor
-csataloo-
2008.01.09.