2011. február 23., szerda

INVÁZIÓ











INVÁZIÓ

Háború volt a hálószobámban.
Hadad üzentem meztelen,
kezem kiküldte felderítőit,
fejemben haditanácsot ült
sok elmúlt szerelem.
Miként, mily taktikával
induljak csatába érted?
Keresett gyenge pontokat.
Fejem válladba fúrtam,
latoltam esélyeket
jókat, sőt szebbeket,
és gyalogos csókokat küldtem
csatatérre, bejárni
lazuló testedet.
Bőrön, nyakon,
elfoglalt magaslatokon
nyelvem hegyével
bontottam aknazárat,
és körkörös védelmed
közepébe tettem az ujjam.
A várt megadásra
elindult nagy bevetésre
löveg vezette kocsioszlop,
és nem csikorogtak a talpak
bevonuláskor.
Csak megadás látszott,
feltétlen, örök
és szemed fehérje.
Csókjaid parlamentere
zászlóként lobogott
a gyertyafényben.
Így egészben, mondtam,
így kellesz megadottan,
és sortüzet adtak a
győztes behatolók.

Hittem, meghódítottam
a világot, de látod,
múlik a perc, s ahogy ölelsz,
az örök leigázott csendben
kiszorítja a pihegő győztest.

Jöhet a Béke!
Kérlek, mosolyogj
és tarts meg örökre,
mint hadifoglyot!

Balog Gábor

-csataloo-
2008.08.15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése