CSENDES PANASZ

CSENDES PANASZ


Lassan megszokom,
hogy mesélek,
mese, hisz ebben élek,
a léleknek hitt
belső harmónia
csak ragacs maradt,
kötődni nincs mihez.

Az összetartozók
összenőttek,
belőlem fakadtak
vissza sem néztek,
úgy mentek el.

MENE, TEKEL.
Megmérettem, bizony!
A rostán fennmaradtam,
belőlem nem lesz kenyér.
Papírhúszast sem ér
tudásom és nem maradt
egyetlen végnyi vászon
leplezni pőreségemet.

Nagy a hideg. Fázom.
És mesélek.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.12.21.