MIFFÁJ...

MIFFÁJ…

Az kérded, mért
lennél hibás,
hiszen csak létezel,
mint annyi más,
mellettem, távol és közel,
és tömegben elviselhető
kell legyen tudott,
de nem látható
léted életemben.

Ebben mi lenne bántó?
Hisz itt a könyvünk kezemben,
nálad párja polcon,
s vastag bőrkötésben
egyetlen oldal,
rajta csak semmi
nyomdafesték. Ennyi:
tiszta lap.

Felbukkansz ,
eltűnsz tarka forgatagban,
jársz nyárban, tavaszban,
vagy mint most,
hulló levél közt,
sárga avarban, és ugyan,
miért baj,
ha én, az én szememmel
látom az életet?

Nekem, lehet bántó. De osztani,
egyetérteni nem kell!

Balog Gábor
-csataloo-
2007.10.30.