2011. február 20., vasárnap

SZERETKEZÉS

SZERETKEZÉS

Ahogy holdas hasad bámulom
megrészegülten,
fejemben ezernyi kép.
Valószínűtlen.
Találkozás, kávé, aztán,
hogy ágybakerültem,
ajándékképp,
egy versidézet volt hivatott
kiváltani az ösztönt.

Kerek hold,
íves, egyetlen kráteres: hasad.
Azt is betömte piercing.
Fejem közel,
keresnék pihét a bőrön,
de nincsen.
Ékkő.
Csiszolt, vagy arra vár,
hogy csiszoljam szerelemből,
tiszta erőből, ránehezedve.
Szemem kandin leles,
kicsit alább,
hol összetartozás dombján
a zsenge füvet
borotva tartja rendben,
mint angol pázsitot,
mívesen kiemelve a formát.
Kis macskanyelv enged meg
kötött mosolyt, és
rúzsmentes ajkak is hívogatnak.
Kezed fejemen, pontos irányzék
igazítgatja a mozdulatom.
Árad az élet oda-vissza.
Ölelsz.
Magadhoz, beléd.
Elveszed hörgő igennel mind,
ami tiéd, és hagyod,
hogy egymásban aludjunk
féléjszaka..


Ha ébredsz,
újból megölellek!

Balog Gábor
-csataloo-
2008.01.03.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése