SZERETKEZÉS
Ahogy holdas hasad bámulom
megrészegülten,
fejemben ezernyi kép.
Valószínűtlen.
Találkozás, kávé, aztán,
hogy ágybakerültem,
ajándékképp,
egy versidézet volt hivatott
kiváltani az ösztönt.
Kerek hold,
íves, egyetlen kráteres: hasad.
Azt is betömte piercing.
Fejem közel,
keresnék pihét a bőrön,
de nincsen.
Ékkő.
Csiszolt, vagy arra vár,
hogy csiszoljam szerelemből,
tiszta erőből, ránehezedve.
Szemem kandin leles,
kicsit alább,
hol összetartozás dombján
a zsenge füvet
borotva tartja rendben,
mint angol pázsitot,
mívesen kiemelve a formát.
Kis macskanyelv enged meg
kötött mosolyt, és
rúzsmentes ajkak is hívogatnak.
Kezed fejemen, pontos irányzék
igazítgatja a mozdulatom.
Árad az élet oda-vissza.
Ölelsz.
Magadhoz, beléd.
Elveszed hörgő igennel mind,
ami tiéd, és hagyod,
hogy egymásban aludjunk
féléjszaka..
Ha ébredsz,
újból megölellek!
Balog Gábor
-csataloo-
2008.01.03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése