NEM MONDOM EL SENKINEK – EVOÉ
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ....... ..... . ...
.... .... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... .... . ....... ..... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... ..... . ...
.... .... . ...
.... .... . ....... ..... . ...
Balog Gábor
-csataloo-
2026. 02. 28
KÉT SZÉK KÖZÖTT
Két szék között ülünk
egymást ölelve.
A gáton? Máshol?
Télben, vagy nyáron – indifferens.
Lehetne kényelmesebb, ülhetnénk két szék között
valami padra,
de padrapénzünk elment
egy élet alatt másra.
Ki bánja, ki nem.
Hirtelen felpattan a nő, az ő
(a rím miatt),
szalad a konyhába kabátot
sapkát, sílécet földre dobva,
mert égett hús szaga csalja,
vezényli oda.
A Janus orcájú hús
fele szenes, a másik pofája nyers.
Fekete füst még nem kerengett.
Szellőztethető.
A szagelszívó csak önmagának berreg.
Az élhető románc, a miliő,
a fali háziáldás,
lélek, falon varrott textilben.
Két ember
saját, privát bőrében égett olajon,
sült Janus-pofára.
Nem számít semmi, de semmi
a fiatalságunk, az öregségünk,
csak az ölelés.
A konyhakredencnek támasztva
egy pár síléc
és egy magyarvirágos kötény....
Balog Gábor
-csataloo-
2026.02.27
MEDVENAP
Mielőtt örökre elment a Maszületett,
fülembe súgta:
Kisfiam-nagyfiam, majd küldök neked
egyszer egy társat!
Szeresd nálam is jobban,
mert ő is szeretni fog!
Szeretetében én is ott leszek!
Aztán elment, elszállt, elhajózott,
és csak álmaimban láttam néhanap.
Meséltem Ilusomnak a történetet.
Rám nevetett, s így szólt:
Ezt ismerem! Nekem is
mondta Édesanyád!
És pont így, és pont ugyanezt!
Meg azt, hogy jó fia voltál,
te, a legelső!
És megmutatta neki a tíz ciklámeneket,
amiket tőlem kapott
korai tudatos éveim alatt zsebpénzből,
így, a medve-napra.
Balog Gábor
-csataloo-
2026.02.02
