2026. február 27., péntek

 

NEM MONDOM EL SENKINEK – EVOÉ


.... ..... . ...

.... .... . ...

.... ..... . ...

.... .... . ...

.... ..... . ...

.... .... . ....... ..... . ...


.... .... . ...

.... ..... . ...

.... .... . ...

.... ..... . ...

.... .... . ...

.... .... . ....... ..... . ...


.... ..... . ...

.... .... . ...

.... ..... . ...

.... .... . ...

.... ..... . ...

.... .... . ...

.... .... . ....... ..... . ...


Balog Gábor

-csataloo-

2026. 02. 28



 

KÉT SZÉK KÖZÖTT


Két szék között ülünk

egymást ölelve.

A gáton? Máshol?

Télben, vagy nyáron – indifferens.

Lehetne kényelmesebb, ülhetnénk két szék között

valami padra,

de padrapénzünk elment

egy élet alatt másra.

Ki bánja, ki nem.


Hirtelen felpattan a nő, az ő

(a rím miatt),

szalad a konyhába kabátot

sapkát, sílécet földre dobva,

mert égett hús szaga csalja,

vezényli oda.


A Janus orcájú hús

fele szenes, a másik pofája nyers.

Fekete füst még nem kerengett.

Szellőztethető.

A szagelszívó csak önmagának berreg.

Az élhető románc, a miliő,

a fali háziáldás,

lélek, falon varrott textilben.

Két ember

saját, privát bőrében égett olajon,

sült Janus-pofára.


Nem számít semmi, de semmi

a fiatalságunk, az öregségünk,

csak az ölelés.

A konyhakredencnek támasztva

egy pár síléc

és egy magyarvirágos kötény....


Balog Gábor

-csataloo-

2026.02.27


2026. február 13., péntek

 

MEGÉRZÉS


Enyhén fogkrém ízű a hajnali csend

nyugtalan álom után.

Regnáló sötétbe beleborzonganak

eltűnést félve a csillagok.

Takaró alatt a kedves nem moccan,

most lett csak éje pihentető.

Pár röpke óra és én ébreszthetem

mint a Nap az anyaföldet.

Szerelmesen.


Balog Gábor

-csataloo-

2026. 02. 14


2026. február 1., vasárnap

 

MEDVENAP


Mielőtt örökre elment a Maszületett,

fülembe súgta:

Kisfiam-nagyfiam, majd küldök neked

egyszer egy társat!

Szeresd nálam is jobban,

mert ő is szeretni fog!

Szeretetében én is ott leszek!

Aztán elment, elszállt, elhajózott,

és csak álmaimban láttam néhanap.


Meséltem Ilusomnak a történetet.

Rám nevetett, s így szólt:

Ezt ismerem! Nekem is mondta Édesanyád!
És pont így, és pont ugyanezt!

Meg azt, hogy jó fia voltál,

te, a legelső!

És megmutatta neki a tíz ciklámeneket,

amiket tőlem kapott

korai tudatos éveim alatt zsebpénzből,

így, a medve-napra.


Balog Gábor

-csataloo-

2026.02.02