SZENTIVÁN

SZENTIVÁN

Újra egyedül, mint az ujjam,
ülök bamba képpel
és tenyerem lesem.
Rajta ujjaim, egy tenyéren öten,
begyük barázdás vigyorral csúfol:
Egyedül vagy?

Megjártam bugyrot nemegyet,
égtem, megégtem,
vagy fagytam, hadartam
gyors imát, szidtam magam
és világom.
Próbáltam kerülni nagy
párbeszédet a Nemlétezővel.
Nőkkel alkuim mind
megkötöttem,
nemzettem gyermeket,
jusson másnak belőlem,
aztán könnyen letudtam
terheim.
Hagytam, hogy művileg
elvetéljen sok holnapom.

Osztottam ágyam és asztalom,
nem kértem viszonzást
semmi semmiségért.
Hittem eszmékben,
gyűjtöttem garast,
fogamhoz koppantott fém
volt erősebb,
a fogorvos lett gazdagabb.
Néha táncba mentem,
forgás vadul,
ígértem míves szavakkal,
vagy néztem szótlanul,
hogy célom elérjem,
mikor, mi volt a megkívánt.
Most várom Szentivánt,
és eltökélt cél hogy ugrom,
egyedül, mint az ujjam,
át parázson, vagy éppen bele.

Balog Gábor
-csataloo-
2007.06.11.