ÖT FELVONÁS

Figyelj te cserregő,

mellettem futó!

Az erdőn ketten mentek.

Férfi, nő.

Egy ösvényen, egymással szemben.

Egymáshoz egyre közelebb.

Mi ez?

Vadász és Piroska effektus!

Viccből?

Csak az élet.

Egymás mellé értek,

s fejbiccentés, köszönés nélkül

mentek tovább.

Az erdőn.

A fák lombja

odafenn, bólogatott:

Na ja!

Két ötcentes pohárka

nézegette egymást kocsmaasztalon.

Mindkettő tele nedűvel.

Pálgyinka!- mutatta egyik.

Míves!

A másik?

Whiskey!- büszkélkedett.

Kétoldalt, a két stampli mögött

férfi, nő.

Együtt – külön.

A két pohárka csodálkozott.

Koccintás elmaradt.

Férfi, nő ágyban,

mezítelen.

Szerelem!- gondolod.

Összetartozás magas fokon.

A szerelem hangjai csupán.

Hang torokból:

„Te, a pókok visszajöttek!

Megint hálót szőttek a sarokban!

Másik hang,

torokból: Idén bundára pénz nem lesz.

A régi kabátod még kibír egy telet?

Együttlét.

Élvezik?”

Testén vízpermettel a kádból

Vénusz kilépett.

A csodáló szárazra törölte.

Mennem kell!- mondta Vénusz.

Kikísérte.

Integetett.

Legszebb téli virágára gondolt.

Szobai töltikére.

Másnak is lehet,

meg nincs is ilyen, gondolta,

s ásóval bánatot ültetett a kertben.

A szeretet útján zsúfoltság.

Mindenki egyirányba megy.

Trapp,

meg egymás mellé helyezett

dupla kézfogásos trapp

hagyott pormacskákat az Úton.

Csak az elől menők,

nem szívtak-szívták.

Én, későn érkező,

kezemen Nővel, a kéz melegét csodáltam.

Porral nem törődtem.

Ő sem.

Látod, te mellettem futó,cserregő

mi minden elfér

öt felvonásban?