KÉK NEFELEJCS

„Kék nefelejcs, el ne felejts”...

Ugyan mit virágom?

Hogy a karomban forgatott

veled

játszom minden képzeletemben?

Hogy az ölelés

csendes-hangos zenéje

él fülemben ma is?

„Kék nefelejcs el ne felejts”....

Felejthetném, a bőröd?

A tested hozzám simulását?

Kereshetném valami mását

annak,

aminek megvalósulását

sem ember, sem isten

képzelte világ nem tudja visszaadni?

Csak szállunk, repülünk,

magunk, a vesztest, örökre utálva

napfényként, esőként a mába

örök

rossz kártyalapok

nem miránk szabott

forgása szerint.

2024. 03.30.