TISZTÍTÓVÍZ

Mintha dézsából öntötték volna,

úgy zuhogott.

Nem bírtam megállni,

hiába éj, meg holdhiány,

a kertbe az esőbe kellett menni,

beleállnom, virágaim közé!

Arra gondoltam, megkóstolom

a muskátlitápot,

meg arra, hogy kicsi az esély,

hogy ízlene.

Táncra perdültem,

éreztem, az éjszaka, a zuhogó eső,

a szél lökései mind zene,

a dörömbölés harmóniája,

erek lüktetésének varázsa,

ÉLET,

a Nagyboldogasszony gyermeket

váró-ringató

augusztus-szimfóniája.

Lelket simító.

A világ vár rám!

Az ajtó előtt és mögött is,

az avatásra váró játszótér homokozója mellett,

a tervből-kivitelezésből

megfontoltan kifelejtett padokon,

a friss anyák és éltesebb hölgyek

kedves mosolyában,

bőrredőt eltüntető kitartásban,

újraszületett izmaimban,

verseléseim minden félsiker-kudarcát

szemétre vető,

számítással megváltoztatott stílusomban,

Erzsike harcában a rákkal,

visszanyert hitben, csodákban,

mert az éj zuhatagja

– említettem tán előbb –

engem mosott patyolat tisztára,

bokáig sárban tapicskálva,

hajnali kettőkor

az udvaron.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.16.