A RACIONALITÁSOKRÓL

 

Mikor szédítő vad rohanással

futsz ámokot egy lélekért,

mikor levegőhiánnyal érsz

a partra és a csónakosnak

lihegve magyarázod,

hogy úton van és jönni fog,

és fel ne vegye,

mert őt fojtod a vízbe, csónakostul,

mikor könyörögsz a Hallgatagnak,

hogy fordítsa vissza,

és adjon a láb alá valami tévutat,

menjen bármerre, csak erre,

a part felé ne még,

mikor az összes birtokigét elereszted

és azt mondod, inkább felejted

az egyes szám első személyt,

mert láttál már halált,

és azért is,

mert  talán ezzel segíthetsz...

Akkor kár lenne

racionalitásokról beszélni.

Nagy keresztet raktak rád.

Viseld!