ÁLMOK JÁRÓKERETTEL

Tétova léptek.

Biztos tartásuk rég elveszett.

Kopott saruk, s bennük talpak

aszfalthoz, földhöz tapadását

védi fémkeret.

Ráma.

Tán hindu isten.

A keret mögött az ember.

Célja van, hiszen megy.

Biztosnak mondja,

pedig minden megtett

lépéssel elfelejti hova.

Boltba készült?

Álmot, virágot szedni rétre?

Elbujdosolni?

Nem tudja.

Semmit se tud.

Gondjai, felismerhetők már nincsenek.

Ha látná önmagát,

beismerné, örök mankója volt

a képzelet, az álom világa,

a keret,

hajlított fémből.

Idő és rozsdaálló.

-loo-

2023.06.26. 6:56