TELIHOLD

Az év legrövidebb éjszakái is

lehetnek hosszúak.

Ilyen a mai is, a teliholddal,

Rám terül.

Bevon engem is ezüsttel,

sejtelmesé teszi

fénye mozdulatlan árnyait.

Érzem, ha akarna,

beszélni tudna.

Ritkán adatik.

Néha oly rébuszokon gondolkodom

kerti székben,

éjszaka közepén,

amikről tudom,

megfejtéseik, ha akadnak

belőlem fakadnak,

ha meg nem, akkor nincsenek.

Az élet kacskaringóin.

Vegyes buktatóin a kaptatóknak,

hágóknak.

Szerencsén. Sikereken.

Lankásokon, patak, s patakmedreken,

fövenyeken egy végtelen folyó partján,

aminek vége van.

Mert a folyó én vagyok.

Az eredettől a tengerig.

Ismeretlenig.

Apró boldogság.

Sajt-szeletek a teliholdból

sárga sugárral járnak

kerengő táncot

sötét lombja körül

kertembe tévedt fenyőmnek.

Mozdulatlanságban

járom volt válaszútjaim.

Mindig és sosem hibáztam,

Csend ölel.

Harapható, jóízű.

Kora-nyári csend.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.06.03 3:24