AJTÓCSUKÓDÁS

Ajtócsukódás.

Öregkor szélcsendjébe merevült

csöppnyi légvonat beindul,

és röpke percre méternyi útján

életre kelnek a porszemek.

Megannyi éj szobába bepréselt, betárolt

ezüstszemcséi Holdjaimnak.

Ilyen a hajnali távozás.

A Karácsony, a Húsvét, az egyszerű hétköznapi vasárnapi

munkamegtagadás, nagytakarítások, ablakmosások összes tiltását felülíró kényszerei,

mint bemondott betli,

pedig sehol egy kártyaasztal

és a kártyapartnerek kihaltak.

Túl korán van ahhoz,

mindenhez túl, elkésetten korán.

Harminckét körmözött, zsíros lap osztásra vár,

az osztó én vagyok.

Magammal játszom a semmit

filléres alapon.

A hajnal csendjéből monoton dallam

hangjegyei ülnek szobámban maradt porszemekre,

mint álmos kiskutyák

fekszenek le

egykori parkettlakkozás maradékain.

A kor, korom, újabb téglát ad kezembe,

és fogalmam semmi,

melyik tartó, vagy oldalfalba építsem be.

Ahol éltem,

a sok változó, bővülő-zsugorodó

sok házakban a téglák és porszemek sem számítottak.

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 06. 04