2023. február 24., péntek

 SORSKÖNYVEK


Itt vannak, nyitva mind,

V-ben előttem sorsok könyvei.

Emlékei egykor szép napoknak,

szimatszatyorba bújtatott tegnapoknak

Egyikből darutoll kandikál ki.

Másik? Afféle „meglátja akárki”

plakátja sikernek-bukásnak,

párnámon alvó fejeknek.

Átjáróháznak is néznek

megannyian.


Vé origójában a hegyek.

Kézzel összehordott, megmászott dombok,

csúcsok, el nem érhetők,

oldalukban a bolondok,

hosszú sorban,

fel- és leszálló ágban.

Mint a vadludak.

Kik évente visszajönnek,

ha puska elé is kerülnek útjukon.


Már el sem gondolkozom

sorsokon.

Könyvek lapjait sem számolom.

Történetüket jól ismerem.

Beton szarkofágba öntött

történelem.

Emitt egy karcsú láb,

amott dacos ököl.

Kilógó hajfürt, gyűrű,

kereszt valami nyakban,

s a két alkotó,

végtelen egymástól távolodó

összevisszaságában,

az olló-Vé szárai között

a semmi.


A fenség, az üresség,

messziség, remény és reménytelenség,

s talán egy jászol is,

holdas fehér lapon,

fekete,

csillagtalan éjszakában.


Balog Gábor

-csataloo-

2021.11.24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése