HOLDLEÁNY

 

Rakom a képet asztalra ki,

Valaki rám parancsolt?

Időkitöltés,

nem is játékszenvedély,

fehér alapra, egymáshoz

gonddal igazítva

rendezni tört sorsok

szilánkjait.

Halomnyi színes-színtelen

cserép, csupa idegen

gyermekkorokból,

darabra zúzott mesék,

gondok öröme, öröm kínjai,

hálószobák, elhallgatott

önéletrajzok titkai,

mind az asztalon,

keverten,

mint rum barackkal,

és nyomasztó,

a kirakandót,

a végeredményt,

ismerem.

Ásott nagy veremben,

nézve kérőn, nagy szemekkel,

az összes képeken

ott a Holdleány.

Tehetetlen.

Se létra, se más kapaszkodó

kimászni.

 

Kezem az asztalon,

az óra jár, dolgozom,

arc és sors összeáll,

csak zsebemben

koccannak egymáshoz

saját kis kirakóm

darabjai.

 

 -csataloo-

BGJ.2012.02.01.