EGYSZER EGY CSÓNAKBAN

 

Veszélyes vizekre eveztünk. 

lehetőségeket, esélyt billegettünk,

a kéz meg izzadt, mert az agy

ismerte hazugságaink és visszajelzett.

A kötelező, okos türelmet félrelöktük,

hangos vitákban pöröltük

vélt igazunk jogát

szerelmes társ lelkére ülni,

rávetülni, foglalni el,

mint vitathatatlan, de kölcsönös

hódításunk birtokát.

 

Szándék hiába tiszta.

Kimondott mondatot

nem hozza vissza

zihálva befelé kapkodó tüdő!

Rezgő hangszálon átjutott gondolat

hullámzó víz csónakunk alatt,

több amplitúdójú egyetértés, ellenkezés,

helyét keresve fülben dörömböl.

Ismert hatás! Alattomos. apró ütéseket,

vagy épp népszavás durva pörölyt

játszik lélek-üllőn a kalapács.

 

Lesz, vagy nem, közös lakás?

Osztjuk–e ágyunk hetente hétszer?

Kényszermentesen lesz-e elviselhető

horkolás, robot, mosás,

gyereksírás, lemondás baráti társaságról,

és egymásba karmolt társas magányból

tudunk-e nyújtani kezet kinti világra?

 

Maradunk ketten, időnként ágyrajárók?

Rossz retró.

Hetvenes évek NDK-s férfi-nőreceptje,

német alapossággal kivitelezve

szexé a szerda-szombat képletet?

 

Borult a csónak a billegéstől.

Az egészből helytelen

helyzetfelismerés,

megfeszült erővel, két irányba,

életet mentő partra úszás maradt.

Szárítkozunk egymást figyelve,

módszerrel cserélgetett,

változó Napon.

 

-csataloo-

BGJ.2008.04.23.